Hortobágy
Hortobágy a legkorábbi helységneveink közé tartozik. A Hortobágy folyót Hortubaguize (Hortobágyvize) néven már 1009-ben említik.
A szikes puszták, mocsarak vadon élő állat- és növényvilága minden képzeletet felülmúló változatossággal lepi meg azokat, akik meg akarják ismerni ezt a csak látszólag monoton tájat. A talajadottságokat követve a növényzet is mozaikos. A magasabb szárazabb padkatetőkön jelenik meg a cickafark füves puszta. A gyepszint meghatározó fűfaja a vörösnadrág csenkesz, amelynek jellegzetes színváltozásai öltöztetik a pusztát. Tavasszal kékeszöld, nyáron vörös, végül aranysárgára szívja a nap. Értékes gyógynövény a sziki kamilla, mely tavaszonként beborítja a legelőket. Védett növényünk az erdei útifű. Legismertebb és a kirándulók által legkedveltebb a sóvirág.
Amikor valaki Hortobágyról hall, első gondolata, hogy itt csikósok élnek, akik lovon járnak. Igazi büszkesége a pusztán nyargaló ménes, a régi pásztorkodó életformát megőrző szürke marha gulya, a rackanyáj, vannak azonban olyan állatfajok amiről keveset, vagy igazából semmit sem tudunk mi magyarok.
A község műemlékei közül a leghíresebb a Kilenclyukú híd melyet a fahíd elődök után 1827-ben Povolny Ferenc tervei alapján kőből építettek meg klasszicista stílusban. 1833-ban készült el. A híd hossza 167,3 m, szélessége 6,85 m. A boltívek nyílása 76,77 m. Magassága a meder fenekétől 7,9 m. A népi monda szerint – „Egyszer Ruzsa Sándort a Csárdában a pandúrok el akarták fogni, de Ő felpattant a lovára és mivel nem volt híd a folyón 9 szeretője állt a folyó vizébe és a hátukon ugratott át, így menekült meg.” – ezért van 9 lyuk a híd alatt. A ma 169 éves híd hősiesen állja a XXI. század közlekedés kihívásait.
A Hortobágyi Csárdát 1737-ben kezdték el átépíteni. Az idők folyamán többször átalakították. Falán Füredi Richárd alkotása örökíti meg Petőfi Sándor 1842-es útját Debrecenből Pestre.
A szekérállás /Pásztormúzeum/ a csárdával egy időben épült, de jelenlegi formáját 1785-ben nyerte el. Az állás embernek és állatnak egyaránt éjszakai védelmet nyújtott a régi időkben amikor egy-egy út hetekig tartott.
A pásztorépítmények a puszta ékszerei.
Seggen ülő hodály: földig érő náddal fedett tetőszerkezet, mely nyáron hűvös, árnyékos hely jószágnak, télen pedig meleg szállás.
Vasaló: nádból készült, szélvédett helyet adó főzőhely. Alaprajza vasalóra emlékeztet, innen kapta a nevét. Egyszerű, de igen praktikus alkotmány remekül kivezeti a füstöt, illetve, ha esik nem ázik meg a bent főző pásztor.
Kunyhó: egyszerű általában háromosztatú épület nádtetővel, vasalóval, gémeskúttal egyszerű kerítéssel körülvéve. A pásztor nyári szállásaként szolgál. A legismertebb a Sárkánykunyhó, mely a szürkemarha gulya nyári szállásánál található.
Gémeskút: az itatókat egy vagy több gémmel megépített szerkezet fából készült, időtállóbb alkotás, mint a többi pásztorépítmény. Pásztorok és turisták iránytűje.
Népi mesterségek: a csikósok között még élő tudás az ostorkészítés és díszítés, így pl: ifj. és id. Garai Lajos.
Szűrrátétes hímzés: a községben élő Török Barnáné még készít terítőket.
Fazekasság: a táj jellegzetessége a fekete kerámia. Készítőjük K. Nagy József munka közben Mátán szívesen mesél eredetétől.